Integrált termesztés

Öntözés, tápanyag-utánpótlás az integrált gyümölcstermesztésben

 
A gyümölcstermesztés eredményességét igen nagymértékben befolyásolják a természeti viszonyok, így többek között az éghajlat és a talajviszonyok. Az éghajlati tényezõk közül a víz utánpótlása megoldható a gyümölcsösökben, míg talajviszonyok közül a talajok tápanyag ellátottsága az, amit leginkább befolyásolhatunk.

 

Magyarország a kontinentális éghajlati zónába tartozik, bár az utóbbi években a lehullott csapadékmennyiség egyre kevésbé felel meg a kontinentális éghajlatnál megszokottnak. Ráadásul a csapadék eloszlása is kedvezõtlenül alakul, hiszen elsõsorban a tenyészidõszakban csökken a mennyisége. Az aszály elleni védekezés legeredményesebb, közvetlen módja az öntözés. Az öntözés a termés mennyiségének növelésén túl lehetõséget ad a minõség javítására is. Nem szabad azonban elfeledkezni arról, hogy az öntözés nemcsak nagyobb termés elérését teszi lehetõvé, hanem a talajra gyakorolt kedvezõ, vagy kedvezõtlen hatások útján növelheti, vagy csökkentheti a talajok termékenységét. Az öntözés megváltoztatja a talaj hõ-, víz-, és levegõgazdálkodását, hatással van a talaj vízforgalmára, fizikai és kémiai tulajdonságaira, ezeken keresztül természetesen termékenységére is. A talajadottságok mellett nagyon fontos a talajvíz mélységének és minõségének, az öntözõvíz összetételének ismerete is a megfelelõ öntözési gyakorlat kialakításához.

 

Az öntözés hatása legközvetlenebbül a talaj nedvességtartalmának megváltozásában érzékelhetõ. Helyes öntözés esetén megnõ a talaj hasznosvíz-készlete, ezzel együtt nõ a tápanyagok feltáródása, nõ a talaj biológiai aktivitása is.
Az öntözés elõsegítheti a tápanyagok feltáródását, felvehetõségét, de okozhatja a tápanyagok káros kimosódását (fõleg ásványi nitrogén esetén) is. Túlöntözött talajokban a levegõtlenség miatt bekövetkezõ kedvezõtlen mikrobiológiai folyamatok hatására csökkenhet a tápanyagok felvehetõsége.

 

A talaj kémiai tulajdonságainak ismeretén túl nagyon fontos az öntözõvíz minõségének megismerése ahhoz, hogy elkerülhetõ legyen a talaj kémiai tulajdonságainak kedvezõtlen megváltozása.
Az öntözõvíz minõségét annak sótartalma, a sók minõsége és összetétele befolyásolja elsõsorban. Az, hogy milyen sótartalmú víz használható fel öntözésre függ a sók összetételétõl és az öntözendõ talaj fizikai, vízgazdálkodási, kémiai tulajdonságaitól, az alkalmazott vízmennyiségtõl. A só-összetételen belül nagyon fontos a szikesítõ hatású sók (nátrium, magnézium) mennyiségének és a hasznos sókhoz viszonyított arányának ismerete. Általánosságban elmondható, hogy feltétel nélkül alkalmas öntözésre az 500 mg/l-nél kisebb sótartalmú öntözõvíz, még, ha Na-tartalma kicsit magasabb (40-45 Na%) is. Az 500-1000 mg/l sótartalmú víz, ha Na% 25-40 közötti, a talaj károsítása nélkül csak laza, jó vízvezetõ-képességû talajon használható, ahol a talajvíz mélyen található. Ugyanilyen sótartalmú víz 40% feletti nátrium tartalommal már csak szikes talajokon használható. Az 1000 mg/l sónál többet tartalmazó víz csak akkor használható öntözésre, ha nátrium tartalma 50 % alatti és ekkor is csak lehetõleg szikes talajokon, vagy vízjavítás után. A 2000 mg/l sótartalmú, vagy 50 % feletti Na tartalmú víz már nem alkalmas öntözésre. Fentiek természetesen csak nagyon általános ismérvek az öntözõvizek minõségérõl.
A víz öntözésre való alkalmassága minden esetben csak a talajtulajdonságok, az öntözõvíz minõségének és az öntözési mód ismeretében dönthetõ el.
barack | gyümölcs | szedd amagad

 

 

A gyümölcsösök vízigényét számtalan tényezõ befolyásolja, melyek közül a legfontosabbak a fajlagos levélfelület, a termés mennyisége és a növény fenológiai stádiuma. A fajlagos levélfelület függ az ültetvény korától, a gyümölcsfajtól. A termés mennyiség és a vízellátottság kölcsönhatásban van egymással. Az optimális termés a megfelelõ vegetatív és generatív egyensúly megléte esetén biztosítható. A jól megválasztott vízadagolással lehetõségünk van az élettani ciklus befolyásolására.
Integrált gyümölcstermesztés során az öntözési módok közül leginkább a csepegtetõ öntözés, illetve a mikroszórós öntözés javasolható. Természetesen az esõztetõ, vagy a felszín alatti öntözésnek is számtalan elõnye és hátránya sorolható, most mégis elsõsorban a mikroöntözéssel kívánunk foglalkozni.

 

Elõnyök:

·        Hatékony vízhasználat (csekély párolgási veszteség)
·        Egyenletes vízadagolás
·        Kisebb vízszállítási igény
·        A növényi kultúrához rugalmasan igazítható technika
·        Nincs felszíni elfolyás
·        Tápanyag adagolás lehetõsége

 

Hátrányok:      

·        A gyökérzóna sekélyebben helyezkedik el
·        Só felhalmozódás következhet be a talajban
·        Csepegtetõ testek eltömõdhetnek
·        Alkalmatlan többcélú öntözésre (fagyvédelmi, frissítõ, színezõ, párásító öntözés)

 

Az öntözési beruházáshoz minden esetben vízjogi engedélyt kell beszerezni, aminek az alapja az öntözési talajtani szakvélemény. A szakvélemény a talaj, az öntözõvíz részletes vizsgálatán alapszik és figyelembe veszi az öntözendõ kultúra igényeit is.

 

A Barackvirág Farmon az új telepítésû csonthéjas ültetvények csepegtetõ öntözéssel vannak berendezve. Az öntözõvizet mélyfúrású kútból nyerjük, átmeneti tárolására fóliával bélelt tárolómedence szolgál-

 

A talaj tulajdonságai,- fizikai, kémiai, biológiai- az ezek által meghatározott víz, levegõ és hõgazdálkodása, valamint az éghajlati adottságok függvényében alakul ki a talaj természetes termékenysége. A gazdálkodó a talaj termékenységét elsõsorban a trágyázással és öntözéssel (tehát a növények tápanyagellátásával és vízellátásával), valamint a talajmûveléssel befolyásolhatja.

 

A talajban levõ tápelemek (makro-, mezo- és mikroelemek) mennyisége, megfelelõ aránya és felvehetõsége elsõsorban mesterséges tápanyag-utánpótlással szabályozható. A tápelemekkel való ellátottság fokozható a talajban a növények számára felvehetetlen állapotban levõ tápanyagok felvehetõségének javításával, ami különbözõ agrotechnikai mûveletekkel érhetõ el, így például öntözéssel, talajlazítással, meszezéssel.

 

A szakszerû, ésszerû, környezetkímélõ tápanyag-utánpótlás a növények igényéhez igazodik, figyelembe veszi a környezeti adottságokat és gondot fordít arra is, hogy gazdaságos legyen a termelõ számára. Ez alapvetõen talaj-és növényvizsgálatokra alapozott trágyázási szaktanácsra építve érhetõ el. A talaj tápanyagvizsgálatot 5 évente kell, míg növényvizsgálatokat elég kétévente elvégeztetni.

 

Természetesen a talajvizsgálatok megbízhatóságát nagymértékben befolyásolja a mintavétel minõsége. Melyek a talajmintavétel alapvetõ szabályai?

 

A megfelelõ talajminta maximum 5 ha-ként 20-25 részmintából képzett átlagminta, melyet lehetõleg nem túl nedves és nem túl száraz talajállapotban ajánlott megszedni. Trágyázást követõen legkorábban 100 nap elteltével lehet mintázni. Lejtõs területen csak az azonos térszíni fekvésû területek eshetnek egy mintatérbe. A környezetétõl jelentõsen elütõ kisebb talajfoltokat a mintázásból ki kell hagyni, míg a nagyobb kiterjedésûeket külön kell megmintázni. A gyümölcs ültetvényeknél két rétegbõl, 0-30 és 30-60cm-bõl kell talajmintát szedni.

 

A mintákat vízhatlan fólia zacskóba csomagolva, azonosító cédulával ellátva kell a laboratóriumba szállítani. Az eredmények azonosítása, feldolgozása könnyebb, ha a mintavételi helyeket térképen bejelölik.
barack | gyümölcs | szedd amagad
A talajvizsgálatokat akkreditált talajlaboratóriumban kell elvégeztetni.
A közelben a NÉBIH Növény-Talaj-és Agrárkörnyezetvédelmi Igazgatóság Velencei Talajvédelmi Laboratóriuma az ország egész területére végez vizsgálatokat.
Címe: 2481 Velence, Ország út 23.
A talajvizsgálati eredmények értékelését érdemes szaktanácsadóra bízni, a hatékony, környezetkímélõ és gazdaságos tápanyag-utánpótlási terv elkészítése érdekében.
A gyümölcsös tápanyagellátását úgy kell megtervezni és elvégezni, hogy biztosítva legyen a növények fejlõdéséhez, a jó minõségû, megfelelõ mennyiségû termés kineveléséhez szükséges tápanyagmennyiség (makro, mezo és mikroelemek egyaránt), ugyanakkor maximálisan figyelni kell a környezeti elemek, elsõsorban a felszíni és felszín alatti vizek védelmére. A Barackvirág Farm nitrát-érzékeny területen fekszik, ezért a szerves anyaggal (trágyával, komposzttal) kijuttatható nitrogén legfeljebb 170 kg/ha lehet, azonban az integrált termesztésben az összes kijuttatott nitrogén mennyisége sem haladhatja meg ezt az értéket. Az integrált termesztésben ez nem okozhat igazán gondot, mivel kedvezõ talajtermékenység mellett 50-60 kg/ha-nál nagyobb mennyiséget nem javasolt felhasználni.

 

A tápanyag-utánpótláson túl, az integrált termesztésben fokozott figyelmet kell fordítani a talaj szerves-anyag tartalmának megõrzésére, esetleg javítására. Az istállótrágyázás, mint az egyik hagyományos trágyázási mód, segít a talaj szerves-anyag gazdálkodásának fenntartásában, a talaj biológiai aktivitásának erõsítésében. Természetesen a gyümölcsösben a szervestrágyázásra igazán a telepítés elõtt, annak elõkészítése során van mód. A telepítés elõtt kell megoldani, az alaptrágyázást is, mivel ekkor forgatható le legegyszerûbben a tápanyag a gyökerezési mélységbe.

 

A csepegtetõ öntözésre berendezett ültetvényekben a tápanyag-utánpótlásra a tápoldatos öntözés a legmegfelelõbb módszer. Az öntözõvízzel kijuttatott mûtrágya az optimálist közelítõ vízellátással igen hatékonyan érvényesül. Mivel a mûtrágya közvetlenül a gyökérzónába kerül, így kevesebb hatóanyaggal is jó eredmény érhetõ el. Tápoldatos öntözésre csak maradék nélkül oldható mûtrágya alkalmas. Az integrált termesztésben elengedhetetlen követelmény a sorközök takarása, aminek egyik módja a füvesítés. Gyepesített ültetvényben külön gondot kell fordítani mind az öntözésre, mind a tápanyag-utánpótlásra. A füvesítésnek számtalan elõnyét és hátrányát sorolják a szakértõk. A tápanyag-gazdálkodásban kialakul egy biológiai körforgás, ahol a tápelemek mobilitása, ennek következtében felvehetõsége növekszik, ugyanakkor pld a nitrogén kimosódás csökken. Ugyanakkor a gyepfelület többlet vízigényt támaszt, öntözés nélkül nõ a szárazság-stressz veszélye.

 

Az öntözés és tápanyag-gazdálkodás az integrált gyümölcstermesztés rendkívül fontos, elmaradhatatlan részét képezi. Mindig nagy figyelmet kell fordítani a hatékonyságon túl a környezeti elemek megõrzésére is.