AKG
A mezőgazdaság mindig is több volt, mint egyszerű árutermelő ágazat. Az élelmiszerek és nyersanyagok előállításán túl egyéb feladatokat is ellátott, tájat, élővilágot, talajt, vizet, környezetet is “termelt”, és munkát, megélhetést, életcélokat és feladatokat adott a vidék embere és közösségei számára.
 
Ez ma sincs másképpen. Rá kellett jönnünk: a mezőgazdaságnak a termelési feladatok mellett környezeti és társadalmi feladatokat is magára kell vállalnia. Ez utóbbiak olyan - az egész társadalom és a helyi közösségek számára egyaránt fontos - ökoszociális szolgáltatások, amelyek helyben keletkeznek, nem importálhatók, és amelyekért a mezőgazdaságot, a gazdálkodót fizetség illeti meg. Fizetség illeti meg tehát, ha olyan gazdálkodási rendszert alkalmaz, amely segít fenntartani természeti, környezeti értékeinket, az ember és környezete kapcsolatait, és biztosítja a tevékeny élet és a biztos megélhetés feltételeit a mezőgazdaságban dolgozók, az abból élők számára.

Ezek a felismerések vezettek el a többfunkciós európai agrármodell megfogalmazásához, az e modell elterjesztését szolgáló közös agrár- és vidékpolitika reformjához, támogatási rendszerének kiépítéséhez és közösségi költségvetési forrásainak európai megteremtéséhez.
Ennek szellemében és EU-harmonizációs feladataink megoldása sorában született meg a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program (NAKP).
Az NAKP célkitűzéseiben a különböző térségek adottságainak megfelelő, ahhoz igazodó fenntartható mezőgazdasági földhasználat kialakítása fogalmazódik meg olyan módon, hogy az megfeleljen az EU 2078/92 rendeletében foglaltaknak. A program jelentős támogatási előnyt biztosít az ökológiai adottságokon alapuló, multifunkcionális mezőgazdasági föld-használatnak, az EU-ban is megcélzott agrár-vidékfejlesztési politika célkitűzéseinek. Célprogramjai két fő típusba sorolhatók.
Az első fő típust az úgynevezett horizontális vagy országos célprogramok alkotják, amelyek a hazai mezőgazdasági földhasználat teljes területére kiterjednek. Ezen programok célkitűzése az, hogy támogatást nyújtsanak a különféle földhasználati ágakban a környezetbarát termelési, gazdálkodási eljárásoknak, rendszereknek, elősegítve ezzel a magyar agrárgazdaság új, hosszú távon is fenntartható és versenyképes fejlődési modelljének kialakulását.
A célprogramok másik fő típusát a zonális vagy térségi célprogramok adják, amelyek az adott térség környezet- és természetvédelmi szempontú mezőgazdasági földhasználatát segítik, hozzájárulva az egyes térségek adottságaihoz illeszkedő gazdálkodási formák elterjedéséhez, a tájgazdálkodás kialakulásához, a terület környezeti, természeti értékeinek megőrzéséhez és fejlesztéséhez.
A két fő programtípus közös jellemzője, hogy a hozzájuk való csatlakozás önkéntes, a gazda minimum 5 évre szóló szerződést köt az állammal, és a szerződésben foglalt feltételek teljesítése esetén évente megállapított (hektárra vagy számosállatra vetített) kifizetést kap a szerződés időtartamára.
Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy az agrár-környezetgazdálkodás célja a természeti erőforrások okszerű, fenntartható biztosítása és az élelmiszerbiztonság elősegítése (az emberi egészséget nem veszélyeztető élelmiszerek előállítása).
 
Az agrár-környezetgazdálkodási kifizetés terület, azaz hektár, valamint állatlétszám alapú vissza nem térítendő támogatás, amelyet valamely agrár-környezetgazdálkodási intézkedés végrehajtásának ellentételezéséül biztosítanak, a gazdálkodó által vállalt, valamely célprogramba bevitt terület mértéke vagy állat létszáma alapján, legalább 5, legfeljebb 20 éves időtartamra. A kifizetés mértéke a vállalás jellegétől, tartalmától függ. A kifizetés a vállalt intézkedés végrehajtása kapcsán felmerülő bevételkiesés és a többletköltségek kompenzálása alapján került meghatározásra.
Az agrár-környezetgazdálkodási kifizetés nem zárja ki, hogy egyidejűleg ugyanazon területre területalapú támogatások is igényelhetők legyenek, amennyiben a kérelmező a jogosultsági feltételeknek megfelel.
A továbbiakban néhány szót a helyes gazdálkodási gyakorlat előírásairól. A megfogalmazott szabályok nem tartalmaznak a gazdálkodók számára ismeretlen, új előírásokat, inkább rendszerbe foglalják a környezetkímélő gazdálkodás során alkalmazandó eljárásokat, feltételeket.
A Helyes Gazdálkodási Gyakorlat alkalmazása olyan feltételrendszer, amelynek teljesítéséért a gazdálkodók nem kapnak külön térítést. Az agrár-környezetgazdálkodási támogatás, valamint a Kedvezőtlen Adottságú Területek támogatása esetében a Helyes Gazdálkodási Gyakorlat előírásai a gazdálkodási előírások részét képezik, melyeket a gazdálkodó a támogatási időszak alatt gazdasága teljes területén köteles betartani.

A Helyes Gazdálkodási Gyakorlat előírásai az alábbi 12 szempont szerint foglalható össze:

  1. A szántóföldi növénytermesztés előírásai.
  2. A gyepgazdálkodás előírásai.
  3. A tápanyag-gazdálkodás előírásai.
  4. A növényvédelem előírásai.
  5. A természet- és tájvédelem előírásai.
  6. Az állattartás előírásai.
  7. A talajerózió előírásai.
  8. A talaj szervesanyag-tartalmának előírásai.
  9. A talajszerkezet előírásai.
  10. A művelés minimális szintjének előírásai.
  11. A gazdaság területének rendben tartása.
  12. A kötelező nyilvántartások.


A Helyes Gazdálkodási Gyakorlat előírásainak betartását a támogatásra jogosult által felvállalt programra vonatkozóan a helyszínen is ellenőrzik. A helyszíni ellenőrzés szempontjait, illetve a szankcionálás szabályait a 4/2004. (I.13.) FVM rendelet határozza meg. Ha a támogatott az előírásokat részben vagy teljes egészében nem tartja be, az MVH az előírások megsértésének alapján szankciókat alkalmaz.
Természetesen az ellenőrzés kiterjed a teljes gazdálkodási gyakorlatra, a pályázatban és a szerződésben vállalt előírások betartására is.